Tisztelt meghívottak,
Kedves aradiak!
Aradnak egyetlen értékes, szemet gyönyörködtető köztéri szobra van.
Itt állunk előtte.
Büszkén, szívünkben elégtétellel, hisz a miénk, magyaroké. És nem csupán az aradi magyaroké, hanem minden magyaré szerte a világban, mert a Szabadság-szobor nemzetünk egyik kiemelkedő szimbóluma.
Ünnepelni gyűltünk ma ide össze, ünnepelni, hogy másfél évtizeddel ezelőtt vérre menő politikai játszmák, mérhetetlen kitartás és nem utolsó sorban összefogás eredményeként újra köztérre állíthattuk Zala György monumentális alkotását.
Ünnepelni azonban nem csupán a kerek évfordulókon kell. Mert a magyar embernek a szíve és lelke mélyén az is parányi, szinte észrevétlen ünnep, ha év közben kilátogat ide messziről érkezett rokonaival, barátaival.
Vagy egyszerűen a hétköznapok sodrában elmegy mellette, s egy pillanatra feltekint rá.
Az aradi Szabadság-szobor a népek szabadságát is jelképezi, minden ember szabadságát, aki itt él. Mi, aradi magyarok magunkénak érezzük ezt a gyönyörű szoborcsoportot, és egy olyan aradi közösséget szeretnénk, amelynek a többségi képviselői is magukénak éreznék.
Olyan közösségben szeretnénk élni, ahol senkinek nem szúrja a szemét egy szobor, ahol mindenki szabadon használhatja nemzeti szimbólumait, ahol mindenki szabadon megélheti nemzeti identitását.
Amíg viszont ez a fajta közösségi szellem nem válik uralkodóvá, addig a Szabadság-szobrunk látványa mindennapos ünnepünk kell legyen.
Addig fokozott magyar összefogásra van szükség Aradon, Erdélyben és a Kárpát medencében, hogy örüljünk és büszkélkedjünk megvalósításainkkal, hogy további apró lépésekkel haladjunk előre.
Addig kötelességünk igazi magyarként felsorakozni egymás mögött, szavazattal bizonyítani: sokan vagyunk, megvédjük és kiharcoljuk jogainkat.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
by 