Élet a koronavírus árnyékában, megóvni, segíteni a kisjenő-erdőhegyi magyarokat

BÍRÓ ZOLTÁNnal, Kisjenő város egyetlen RMDSZ-es tanácsosával, az érdekvédelmi szövetség helybeli szervezetének az elnökével, vállalkozóval a koronavírus-járvány leküzdésére hozott intézkedéseket, a járvány társadalmi, gazdasági és lélektani hatásait próbáljuk számba venni.

Amint kifejtette, a koronavírus-őrület Kisjenő-Erdőhegyen is március derekára bontakozott ki, amit az emberek általában szkeptikusan fogadtak. Több forrásból is dokumentálódtak vele kapcsolatban, amelyek során kiderült: a koronavírus az influenzának egy erősebb változata, amibe csak úgy lehet belehalni, ha az ember nem kezeli magát. Idővel azonban fokozott nyugtalansággal tapasztalták, hogy egyre inkább terjed, az egész világot megfertőzve, rengeteg áldozatot szedve. Tulajdonképpen akkor döbbentek rá, hogy nem kellene ilyen félvállról venni, mert sem a kormány, sem a kisjenői önkormányzat, sem az oktatási intézmények nem voltak rá kellőképpen felkészülve. Azzal együtt, hogy az Erdőhegyi Általános Iskola már az iskolák bezárása előtt, Sime Sorin tanár és Sime Judit iskolaigazgató jóvoltából kidolgozott egy olyan tervet, ami vázolta az online oktatás teendőit arra az esetre, ha kénytelenek lesznek bezárni az iskolát. Tehát a távoktatás forgatókönyve már az iskolabezárás előtti napokban körvonalazódott.

A járvány gazdasági szempontból fokozottan rányomta bélyegét a helybeli közösség életére. Városi szinten úgy tűnik, hogy talán a helybeli magyarság értette meg legjobban az óvintézkedéseknek a lényegét, mert figyelemmel követte az interneten, illetve a más távközlési eszközökkel terjesztett információkat. Büszkén állíthatom, hogy a helybeli magyarság betartotta a kijárási tilalommal járó szabályokat, vagyis sok más emberhez viszonyítva, nem lehet az utcán céltalanul kószáló magyar embereket látni. Hála istennek, Kisjenő-Erdőhegyen koronavírus-megbetegedést még nem észleltünk. A városi tanács március végén ülésezett, ahol fertőtlenítés terén határozatokat hoztunk. Ezek értelmében, vásároltunk egy kisméretű traktort, amely szűk helyekre is bejuthat, így a járdán is közlekedhet. A kisgépre télen sószóró, nyáron permetező berendezés szerelhető, illetve találtunk egy helybeli vállalkozót, aki szerződéses alapon elvállalta a tömbházlakások lépcsőházai mellett a közintézmények és közterületek fertőtlenítését is hetente kétszer. E tevékenységre több mint 300 ezer lejt különítettünk el költségvetés-kiegészítés címen azzal együtt, hogy 150 ezer lej már az eredeti költségvetésben is el volt különítve erre a célra. Mindez azt is jelenti, hogy Kisjenő-Erdőhegyen és Nadab faluban idén több mint 450 ezer lejt lehet fertőtlenítésre költeni.

Ne a rendőrszigor, hanem a felelősségtudat tartson otthon!

A kijárási tilalom megsértőivel szemben tanúsított rendőri fellépéssel kapcsolatos kérdésre Bíró Zoltán elmondta: a helybeli rendőrség munkatársai nem fukarkodtak a bírságokkal. Ezen túlmenően, maga úgy érzi, ezek a fokozott bírságok azért vannak, hogy valamennyi pénzt visszapumpáljanak az államkasszába. Ugyanis gyanútlan járókelőket megbírságoltak azért, mert átmentek az úton, és nem volt náluk a nevükre kiállított személyes felelősségvállalásra szóló, érvényes nyilatkozat. Eleinte úgy tűnt, hogy a rendőrök rendesen végzik a dolgukat, később azonban már igencsak bírságvadászatnak tűnt a dolog, ugyanis a kerékpárosokat is 500 lejre bírságolták, ha nem viseltek szájmaszkot. Az utóbbi időben viszont azt tapasztalom, hogy a rendőri felügyelet fellazult, már nem igazán ellenőriznek járókelőket. Már tényleg nem tudom, hogyan értelmezzük ezt az egészet…

A maga által megélt vírusveszélyre vonatkozó kérdésre Bíró Zoltán némi töprengést követően kifejtette: amennyire csak le tudtam szűkíteni az utcán való közlekedést, azt megtettem. A feleségem működtette virágüzlet alkalmazottjait el kellett engedni, az általam vezetett benzinkút alkalmazottjainak a száma is a felére csökkent. Amennyire csak lehet, a munkát itthonról végezzük. Ez az egyetlen mód arra, hogy, a gazdasági veszteségek közepette, a magunk egészségének a megtartására helyezzük a hangsúlyt. Szerintem a járvány tetőzése akkor fog bekövetkezni, amikor egy-egy nap a legtöbben fertőződnek meg, majd a számuk napról napra csökkenni fog, gazdasági vonatkozásban azonban mindez valamikor jövő év elején fog lecsapódni, mert akkorra az emberek felélik a tartalékaikat. Egyelőre kapják a technikai munkanélküli segélyeket, mindenki megpróbálja valahogyan kihúzni az évet. Utána azonban helyhatósági, illetve parlamenti választások is lesznek, ezért a kormány valószínűleg mindent megtesz a lakosság valamilyen szinten történő kielégítése érdekében. Már azt is hallottam, ebédjegyeket fognak adni a munkanélkülieknek, hogy valahogy ki tudják húzni a járvány végéig. Attól tartok azonban, hogy jövő év elejére kiürül az államkassza, és egy hatalmas nincstelenségnek nézünk elébe… Mert munkahelyeket csak akkor lehet megtartani vagy újraindítani, ha abba az állam valamilyen módon besegít: adókedvezménnyel vagy áfa-csökkentéssel. Mert ha nincs termelés, nem tudjuk az alkalmazottakat sem visszavenni. Mindenkit óva intek attól, hogy a „krokodilkönnyeket” ejtő bankok mindenkinek a segítségére akarnak sietni, ezért ebben az időszakban óvatosan bánjunk a banki kölcsönökkel! Inkább próbáljuk meghúzni a nadrágszíjat, próbáljuk magánerőből összeszedni magunkat…

Az Adrian Streinu-Cercel révén, a 65 éves időseknek a fiatal családtagoktól való elkülönítésére kiagyalt ötletről Bíró Zoltán elmondta: „Szerintem, mielőtt ezt kiagyalta, bizonyára bevett valami ’ötletserkentőt’, mert az egésznek lágerszaga volt. Ilyet nem lehet, nem is szabad felelősen mondani. Már régóta szorgalmazom helyi szinten is idősek otthonának a létrehozását, hiszen Kisjenő-Erdőhegyen is sokan gondoskodásra, eltartásra, sőt ápolásra is szorulnak. Ez azt jelenti, hogy valamelyik családtagnak állandóan a beteggel kell lennie. Ha ilyen otthonok kialakításáról beszélt volna, azt szívesen fogadtam volna. Azt viszont, hogy járványra hivatkozva össze kell gyűjteni és valahova elvinni az időseket, ennél nagyobb őrültséget még nem hallottam. Látom, meg is lett az ötletnek a természetes eredménye, mert megfosztották tisztségétől, hiszen egy orvos, egy járványügyi szakember ilyet nem mondhat.”

A koronavírustól való személyes félelemre vonatkozó kérdésünkre, elmondta: „Ha azt állíłtanám, hogy nem félek, hazudnék és nem feltétlenül az a gond, hogy esetleg megfertőződöm és belehalhatok. Inkább azért lenne komoly lelkiismeret-furdalásom, ha megbetegednék és megfertőznék másokat is. Mert nem biztos, hogy az hal meg, aki megfertőződött, hanem további két-három olyan családtagja, akivel együtt lakik. E felelősségtudatnak kell mindenkit otthon tartania!”

Maga is, az RMDSZ-irodavezető is szívesen segít

Mit tett az RMDSZ helybeli szervezete a járvány következményeinek az enyhítése érdekében? „Az érdekvédelmi szövetség helybeli szervezete március elején meghirdette: szívesen segít a magányos, idős embereknek a gyógyszerkiváltás, illetve a szükséges élelmiszerek beszerzése terén. Ugyanakkor a polgármesteri hivatalban is hoztak óvintézkedéseket, a torlódás elkerülése érdekében az ügyintézés szakaszosan ment. Meghirdettük, hogy sokszorosítunk személyes felelősségvállalással történő közlekedéshez szükséges formanyomtatványokat, ingyen. Mert olyanokról is hallottam, akik e nyomtatványokért pénzt kértek. A felajánlásunk manapság is él, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetével ifj. Molnár Ferenc a kapcsolattartónk. Ő is, de magam is bármikor besegítek, ha a polgármesteri hivatalban kerül valakinek elintéznivalója, vagy gyógyszert, illetve élelmiszert kell vásárolni.”

Tavaly a sertéspestis akadályozta meg a X. Erdőhegyi Magyar Napoknak a megszervezését, idén a koronavírus tesz keresztbe? Bíró Zoltán szomorúan nyugtázta: „A X. Erdőhegyi Magyar Napok megszervezése valahogy sehogyan sem akar összejönni, azzal együtt, hogy volt rá pénz. Idén április 24-re volt tervezve Kisjenő-Erdőhegyen a III. Magyar kulturális rendezvény, május elejére terveztük Varga Miklós előadását, de semmi nem jöhetett össze. Egyelőre megvan hozzá a pénz, le vannak szerződtetve az előadók, de az is meglehet, hogy a kormány lefúj mindenfajta kulturális rendezvényre szánt kiadást. Ha ugyanis megszorítások lesznek, szerintem azok a jelzett kiadásoknak a megvonásával járnak. Ugyanakkor szinte biztos, hogy június–július folyamán a járvány még nem ér véget, csupán apadni fog a fertőzötteknek a száma. Szerintem idén nem fognak engedélyezni nagy tömegeket megmozgató, evéssel-ivással járó programokat.

Most legnagyobb feladat, hogy Kisjenő-Erdőhegyen is megóvjuk, megvédjük a kórtól az embereket, köztük a magyarokat is. Mindenkit arra kérünk, hogy kerüljék a csoportosulásokat, maradjanak otthon! Megismétlem a felajánlásunkat: bárkinek, akinek a polgármesteri hivatalban ügyes-bajos ügyintézése van, esetleg egyszer használatos kesztyűkre vagy szájmaszkokra van szüksége, netalán gyógyszert kell kiváltania vagy élelmiszert vásárolnia, keressenek engem vagy ifj. Molnár Ferencet az RMDSZ kisjenői képviselői irodájában. Tekintve, hogy szájmaszkokat és kesztyűket is vásároltunk, nem tömegesen, de akinek szüksége van rájuk, egyet-kettőt szívesen adhatunk, díjmentesen. Mert igaz ugyan a közmondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de a gyakorlat bebizonyította, hogy az a bizonyos „egy fecske” is hozzájárulhat egy tanácsban a politikai légkör felmelegítéséhez, az ellentétek elsimításához”.

Nyugati Jelen,

Balta János cikke

Facebookby feather

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük