Tisztelt emlékező közösség!
Emlékezni gyűltünk ma össze. Azért, hogy fejet hajtsunk, és közösen erőt merítsünk. Október 6. számunkra nem csupán egy történelmi esemény, hanem üzenet is: vannak értékek, amelyekért érdemes áldozatot hozni.
Emlékezni gyűltünk ma össze elődeinkre, azokra a hősökre, akik a nemzet szabadságáért kardot ragadtak, életüket áldozták azért, hogy mi, ma, szabadon élhessünk. Hitük és elszántságuk tette lehetővé, hogy itt, Aradon, szabad emberekként állhassunk a Szabadság szobor mellett. Anyanyelvünkön szólhatunk egymáshoz, hogy megőrizhessük identitásunkat és kultúránkat. Az ő áldozatuk ma is figyelmeztet: a szabadság nem adottság, hanem mindig felelőséggel járó kötelesség.
Generációnk feladata már nem a karddal harcolni, hanem szívünkkel és értelmünkkel cselekedni. Nem a harctéren, hanem a mindennapok döntéseiben kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk elődeink örökségéhez. A mi dolgunk ma az, hogy ezt a hitet, ezt az elszántságot megéljük és továbbadjuk a következő nemzedékeknek.
Szabadnak lenni felelősséget is jelent. Mert a szabadság lehetőséget ad arra, hogy döntéseket hozzunk – döntéseket, amelyek a saját, a családunk és a közösségünk életére is hatással vannak. Szabadon döntünk arról, hogy mennyire fontos nekünk az identitásunk, az anyanyelvünk, a kultúránk, a történelmünk, a magyar közösséghez való tartozásunk. Felelősségünk van mindannyiunknak abban, hogy gyermekeink magyar óvodába és iskolába járnak-e, hogy anyanyelvünkön imádkozunk-e, hogy kultúránkat élőn és gazdagon adjuk-e tovább. Szabadon döntünk, de minden döntésünkben ott van a múlt áldozatának súlya, és ott ragyog a jövő nemzedékeinek reménye.
Nekünk, a mai generációknak már nem kell kardot ragadnunk a szabadságért. Nekünk arra kell vigyáznunk, hogy jól éljünk a szabadság adta lehetőségekkel. Arra kell törekednünk, hogy mindennapjainkban felelős, jó döntéseket hozzunk – a családunk, közösségünk és a jövő magyar nemzedékei érdekében.
Ma, amikor emlékezünk a hősökre, azt is kimondjuk: nem hagyjuk elveszni azt, amiért ők az életüket adták. Nem hagyjuk, hogy a szabadság, a nyelv, a hit, a közösség üres szavak legyenek. Élettel töltjük meg őket – mindannyian, a saját döntéseinkben, a saját mindennapjainkban.
Köszönöm, hogy együtt emlékezünk, és hogy együtt visszük tovább a szabadság örökségét.
Dicsőség a hősöknek!
by 