Tisztelt ünneplő közösség!
Március 15-e minden évben emlékeztet bennünket arra a bátorságra, amellyel 1848 fiataljai kimondták: egy nemzetnek joga van a szabadsághoz, és joga van a saját sorsáról dönteni.
De talán azt is érezzük, hogy ez az üzenet évről évre egy kicsit többet jelent. Mert a világ körülöttünk nem lett egyszerűbb. Arra is gondolunk, hogy mit jelent ma magyarnak lenni ebben a városban, ebben az országban, ebben az egyre bonyolultabb világban.
A világ körülöttünk gyorsan változik. A közelünkben háború zajlik, Európában egyre több a bizonytalanság, és sok család számára a mindennapok is nehezebbek lettek. Ilyen időkben az ember még inkább érzi, mennyire fontosak azok a dolgok, amelyek megtartanak bennünket: a nyelvünk, a közösségünk, az összetartozás érzése.
Talán ezért is érezzük úgy, hogy a márciusi ifjak üzenete ma nem kevesebbet, hanem többet jelent, mint korábban. Mert ők nemcsak a szabadságról beszéltek. Arról is, hogy egy közösségnek van ereje kiállni önmagáért, és felelősséget vállalni a saját jövőjéért.
Aradon különösen közel érezzük magunkhoz ezt a történetet. Ez a város a szabadságharc emlékének egyik legfontosabb helye. Itt talán még jobban értjük, hogy a szabadság és a jogok nem maguktól értetődőek.
Mi, itt élő magyarok pontosan tudjuk, hogy ami ma természetesnek tűnik,az anyanyelvünk, az iskoláink, a közösségi életünk – mind olyan érték, amely mögött sok munka és kitartás áll. És azt is tudjuk, hogy kisebbségben élve semmi sincs örökre biztosítva. A megszerzett jogokat őrizni kell, képviselni kell, és tovább kell adni a következő nemzedéknek.
Ma ráadásul gazdaságilag sem könnyű időszakot élünk. Az ország nehéz döntések előtt áll, amelyek sok család életét érintik. Ilyen időkben különösen fontos az összetartás és az, hogy közösségként vigyázzunk egymásra.
Március 15-e ezért számunkra nemcsak emlékezés, hanem megerősítés is. Annak a megerősítése, hogy közösségként megmaradunk, vigyázunk arra, amit előttünk kivívtak, és továbbadjuk azoknak, akik utánunk jönnek.
És miközben itt, Aradon ünneplünk, azt is tudjuk: bár különböző országokban élünk, a történetünk közös. Egy nemzet vagyunk. És talán ma, amikor a világ körülöttünk bizonytalanabb lett, még inkább érezzük, mennyire fontos ez az összetartozás. Isten éltesse a magyar nemzetet!
by 