Tisztelt Püspök úr, Miniszterelnök-helyettes urak, Polgármester úr, Tisztelt Egyházi és Világi Méltóságok, Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim!
Azért gyűltünk össze ma itt, Aradon, a Szabadság-szobor árnyékában, hogy közösen emlékezzünk és emlékeztessünk azokra a hősökre, akik a mai napig mércéül szolgálnak számunkra. Emlékezzünk a magyar szabadság és függetlenség eszméjére, amiért vértanúink hittel és hűséggel harcoltak utolsó leheletükig. Emlékeztessünk arra, hogy hőseink haza iránti elkötelezettsége, szabadság- és függetlenségvágya még ma is követendő példaként kell szolgáljon mindannyiunk számára.
Nekünk, magyaroknak nehéz sorsot szánt a történelem. A mohácsi vész, a levert forradalmaink, a Muhi és Segesvári csaták, Trianon – megpróbáltatások végtelen sora – de mi sohasem adtuk fel, hiszen az élni akarás és a szabadság utáni vágy már a kezdetektől fogva ott élt bennünk, a lelkünkben. És ebből az élni akarásból, szabadság utáni vágyból táplálkozunk ma is. Ez az élni akarás, ez a szabadság iránti olthatatlan vágy oly mélyen gyökerezik nemzetünkben, hogy azonnal tettekre sarkall minket, amikor a szabadság eszméje veszélybe kerül.
És tisztelt egybegyűltek, most a szabadság eszméje újból veszélybe került nem is oly messze tőlünk.
Tisztelt Emlékezők!
Amikor már azt gondoltuk, hogy az európai háborúk és forradalmak elcsendesültek, a szabadság és a függetlenség pedig a mindennapjaink részévé váltak, rá kell jönnünk arra, hogy a szabadságot és a függetlenséget nem adják ingyen és nem adják örökbérletbe. Minden nap újra és újra meg kell küzdenünk érte.
Amikor azt gondolnánk, hogy a szabadságért már nem kell karddal harcba szállni, a határainkon túl embertelen, hideg nyugalommal küldik halálba a katonákat miközben mindannyian tudjuk, hogy nem a háború, nem a vérontás, hanem a béke az egyetlen járható út.
Tisztelt honfitársaim!
Már lassan hét nemzedék választ el bennünket nemzetünk hőseitől, mégis arra kérem Önöket, hogy a magyar golgotán kivégzett tizenhárom tábornok szabadságvágya szolgáljon számunkra ma is iránytűként, hiszen a szabadság és a függetlenség attól, hogy éppen megadatott nekünk, mert megörököltük, kivívtuk vagy megteremtettük magunknak, még nem örök. Vigyázni és védeni kell, mert ez az egyetlen eszme amelyben nemzetünk és társadalmunk kiteljesedhet. Legyen ez 1849. október 6-ának az üzenete!
Isten minket úgy segéljen!
by 