Karantén-történetek – „Ha odafigyelünk egymásra, és komolyan vesszük a rendeleteket, nem történhet baj”

A sok rémhír között szeretnénk egyfajta oázist nyújtani olvasóinknak, és közismert embereket kérünk arra, hogy engedjenek betekinteni házi karanténjukba, hétköznapjaikba, osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat, esetleg ötleteiket, jó tanácsaikat, melyekkel talán egymás segítségére lehetünk ebben a nehéz, megterhelő időszakban.

Péró Tamás RMDSZ-ügyvezető elnök, megyei tanácsos

Sofronya községközponthoz tartozó faluban, Szentpálon élünk féleségemmel és fiammal. Próbálunk nagyon keveset érintkezni más emberekkel, amióta kijárási tilalom van, de nem állíthatom, hogy karanténban vagyunk. Csak én hagyom el a házat, feleségem már az oktatási intézmények bezárását követően itthon maradt az 5 éves fiunkkal, Barnával. Ami engem illet, a koronavírus okozta járványügyi helyzet átrendezi és hatással van az RMDSZ-iroda munkájára is. A kollégákkal ügyeletet biztosítunk a székházban, naponta egy személy, nem több, bent van az irodában. A személyes ügyfélfogadás szünetel, telefonon és e-mailen vagyunk elérhetők. Erre azért van szükség, hogy azok a személyek, akik ebben az időszakban felkeresnek minket, hiteles és naprakész információkhoz juthassanak. Mindezek mellett, a jelenlegi helyzetben különösen oda kell figyelnünk az idős személyekre, főként azokra, akik magányosan élnek. Ebből kifolyólag néhány munkatársammal vállaltuk, hogy segítünk a rászorulóknak a legszükségesebb dolgok beszerzésében, megvásárlásában, a közüzemi számlák kifizetésében. Sokan felkeresnek bennünket, úgyhogy az irodában töltött napok mozgalmasak. Hetente egyszer bevásárolok saját célra is. Nem halmoztunk fel itthon sem cukrot, sem lisztet, sem egyéb tartós élelmiszert. Kertes házban élünk, sok mindent megtermeltünk és készítettünk mi magunk (krumpli, hagyma, befőttek stb.), ezeket nem kell megvásárolnunk. Azokon a napokon, amikor itthon vagyok, barkácsolok, füvet vágok, veteményezünk, néha még főzök is. A telefonom nem hagyhatom túlságosan távol magamtól, állandóan tartjuk a kapcsolatot az országos ügyvezetéssel és a munkatársakkal, tisztségviselőkkel. Én válaszolok az idős személyek (aradiak) hívásaira is. Reggel 8 óra körül már keresni szoktak, általában 19 óra utánig. Örülök, hogy segíthetünk! Bizakodóan látom a jövőt, DE nyilván vannak dolgok, amelyek aggodalommal töltenek el. Remélem, hogy bírni fogja az ország gazdasága ezt a megpróbáltatást, ugyanis nyilvánvaló, hogy egy gazdasági recesszió előtt állunk. Hogy mennyi időre lesz szükség, hogy Románia, sőt, az egész világ gazdasága ismét beinduljon, ezt szerintem a legjobb elemzők sem látják még most. Az egészségünkre kell most a legjobban vigyáznunk. Ha odafigyelünk egymásra, és komolyan vesszük a rendeleteket, nem történhet baj. Lehet, hogy nem mehetünk templomba, de otthon is imádkozhatunk! Lehet, hogy nem kereshetjük fel családunkat, barátainkat, de beszélhetünk velük telefonon, láthatjuk őket videochaten. Lehet, hogy nem tudunk megoldani mindent, ami eddig simán ment, de bátran forduljunk a polgármesteri hivatalokhoz, ha szükséges! Keressék az RMDSZ-t, a legjobb tudásunk szerint megpróbálunk segíteni, amiben csak lehet. Remélem, hogy hamarosan újra látjuk egymást egyik rendezvényünk alkalmával.

Nyugati Jelen,

Takáts Ágnes cikke

Facebook

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.