Magyar összefogással, kihozni a lehetőségekből a maximumot

Értékelő BÍRÓ ZOLTÁN RMDSZ-elnökkel, kisjenői polgármesterjelölttel

Írta: Balta János

Bíró Zoltánnal, Kisjenő város tanácsosával, az RMDSZ helybeli szervezetének az elnökével, polgármesterjelölttel visszatekintünk az eltelt négy év munkájára, de a jövőbeli terveit, elképzeléseit is számba vesszük.

– Elnök úr, egyedüli városi tanácsosként mit lehetett elérni a 15 tagú városi tanácsban?

– A 2016–2020-as mandátum számomra az ötödik, egyben a legnehezebb volt, mert magyar színekben egyedüli tanácsosként valamit elérni nagyon nehéz dolognak bizonyult. Minden szavazás előtt azt vettem számba, a voksomért cserébe mit lehet a határozatba becsempészni, ami a helybeli magyarság érdekeit is szolgálja. Volt, amikor e taktikázás sikerrel járt, de nem egy esetben a várt siker elmaradt. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az eltelt 4 évben a maximumot hoztam ki a lehetőségekből. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a helybeli felekezeteink az utóbbi négy év alatt a legnagyobb támogatásban részesültek, ha azt is észrevesszük, hogy az erdőhegyi óvoda előtti parkolót a Bălcescu utcán egy kevésbé forgalmas helyen sikerült megépítenünk, úgy gondolom, hogy e kézzelfogható eredményekért sokat kellett kalapolni, kilincselni – és mondjuk meg őszintén –, szavazni olyan dolgokra, amelyeket másképp nem biztos, hogy megszavaztam volna.

– Az RMDSZ polgármesterjelöltjeként milyen terveket fogalmazott meg Kisjenő-Erdőhegyen?

– Mivel elég régóta benne vagyok az önkormányzati és az adminisztrációs munkában, lehetőséget látnék e mezőváros fellendítésére. Mert beszélnek itt körgyűrűről, kultúráról, uszodáról, tanösvényekről, legtöbbször hévízfürdőről és sokféléről, csakhogy ezek egytől egyig mind választási szlogenek, a választási propaganda elemei. Ami a legfontosabb: eddig semmi nem valósult meg belőlük, noha van rá lehetőség. Beszélgettem több testvértelepülésnek a polgármesterével, sőt magasabb rangú emberekkel is, és kiderült: lehetőség lenne rá, de a nyitásnak a mi részünkről kellene megtörténnie. Céltudatosan kellene tenni a megvalósításuk érdekében. Mert az, hogy megszellőztetik a körgyűrű vagy hévízfürdő megépítését, ezt 12 éve, minden választás előtt megteszik, de előrelépés nem történt. Tudom, nagyon kis eséllyel indulok, de ha mégis megválasztanának, nagyot nézne Kisjenő-Erdőhegy lakossága, mert bebizonyosodna: a régi ígéretekből 1-2 meg is valósulna.

– Meg tudna nevezni egy-két régóta beharangozott, meg nem valósult, de kivitelezhető választási ígéretet?

– Vegyül alapul a tényt, hogy Kisjenő-Erdőhegy heti 2-3 alkalommal teljesen bedugul, mert a piac a városközpontban van. Azt egyszerűen ki kellene helyezni a város szélére, hiszen manapság mindenki autóval közlekedik, van kerékpárút, tehát nem lenne gond a kihelyezett piacnak a megközelítése. Ezzel tehermentesítenénk a várost, ami szellősebbé, nyugodtabbá válna. Másik a körgyűrű kérdése, amit legutóbb azzal odáztak el: most éppen nem időszerű a megépítése. Nos erről az a véleményem: ha nem egy olyan polgármester intézi, akit, ha kidobnak az ajtón, bemászik az ablakon, akkor valóban le lehet nyomni az emberek torkán egy ekkora galuskát. Ha megnézzük Borosjenőt, ahol megépült a második körgyűrű is, azt jelenti: lehetséges, meg lehet csinálni. Mi ehelyett elhelyeztünk három jelzőlámpát, ezért a forgalom talán valamivel javult, de ugyanezt Erdőhegyen is meg kellene tenni, ahol legkevesebb két jelzőlámpát kellene telepíteni. A három tényező, a piac kihelyezése, a körgyűrű megépítése és a jelzőlámpák jóvoltából talán Kisjenő-Erdőhegy egy élhetőbb várossá válhatna.

– Igen ám, de a körgyűrűhöz szükség lenne még egy hídra a Fehér-Körösön…

– Amikor a főutat felújították, az Astaldi cég felvállalta a másik híd megépítését, ami valami okból nem jött össze, mert nem vállalta, hogy a forgalmat átirányítja, amíg a hidat megjavítják, részleges lezárást nem lehetett alkalmazni. Egyetlen esély lenne, ha a mostani híd mellé építenének egy újat. Mivel azonban ehhez épületeket kellene kisajátítani, igen bonyolult dolog, de a jelenlegi hídnak is meg vannak a napjai számlálva. Ha néhány kamion egyszerre átkel rajta, megrepedhet, életveszélyessé válhat. Szerintem meg lehetne oldani, ha lenne hozzá kellő akarat, de úgy látom, az érdekeltek csak a székért kapkodnak szépen megfogalmazott választási ígéretek közben…

Kendőzetlenül kultúráról, a magyar iskoláról

– Kérem, váltsunk témát: amíg nem volt vírusjárvány, az utóbbi években rendszeresen megszervezték Erdőhegy Napját. Ezzel hogyan tovább?

– Valóban 12 év óta szervezzük, tavaly éppen a tizedikre készültünk, csakhogy közbeszólt a sertéspestis, idén viszont a koronavírus tesz keresztbe. Hogy a tizediket mikor szervezhetjük, azt nem tudom megmondani. Kultúra terén viszont úgy érzem, haladtunk, hiszen rendszeresen felléptek nálunk amatőr színjátszó csoportok, de hivatásos, illetve félhivatásos is volt közöttük. Mivel az embereknek van elég gondja-baja, inkább a humoros előadásokra fókuszáltunk, ezért évente 2-3 alkalommal sikerült ilyen előadásokat szerveznünk. Mi bármilyen előadásra, köztük az Aradi Kamaraszínház előadásaira is mindig „vevők vagyunk”. A farsangi, illetve szilveszteri mulatságok megszervezése magától értetődik, lehetőségeinkhez mérten az iskolánkat és az óvodánkat is támogatjuk.

– Az Erdőhegyi Általános Iskolának az épülete rendbe lett-e téve véglegesen?

– A megjavítására van városi tanácsi határozat, de még nem lett megjavítva. Nem akarok senkit bántani, de úgy érzem: „az orrunk előtt elhúzták a mézesmadzagot”. Mindenkit meggyőztek, hogy akarják, találtak is egy tervezőt, aki megtervezte a felújítást, de a terv nem volt megfelelő. Jött egy másik tervező, aki szabadságra ment, ezért a dolog lassan évtizedek óta húzódik, előrelépés nélkül.

– A Nyugati Jelen akkoriban sokat foglalkozott az épület felújításának a visszásságaival, de az alprefektus rám telefonált: ne foglalkozzam a magyar iskolára szánt pénzzel, mert arra van, aki vigyázzon!

– Nos, megsúgom: hasonlón tettek velem is…

– Ezek szerint az Erdőhegyi Iskola háza táján a helyzet változatlan?

– Sajnos, igen. Én viszont abban reménykedem, hogy a 2006-os magyar széthúzást mindenki megérezte, ezért remélem, az idei választás a helybeli magyar összefogás jegyében zajlik le. Mert mindenkinek éreznie kell a széthúzás romboló hatását azzal együtt, hogy szinte minden román párt választási listáján szerepelnek magyarok, akik nem tudom, milyen meggondolásból adták a nevüket… Az ő dolguk, de mindenképpen az a tervünk: szerezzük vissza mindazt, ami minket megillet, és érjük el a számarányunknak megfelelő képviseletet Kisjenő Város Tanácsában. Mert ha összefog a helybeli magyarság, legkevesebb kettő, de azt sem tartom kizártnak, ha három tanácsost juttatunk be…

– Más magyar párt indul-e választásokon?

– Nem tudom, nem kerestek meg, de ott voltak Varga Miklós koncertjén, ahol nagyon jól érezték magukat. Én 2012-ben is, 2016-ban is kerestem őket, de mindig elutasítottak, hogy sem a hely, sem a mód nem alkalmas a találkozásra…

– Sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!

Facebookby feather

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.